Bemutatjuk a világ legnagyobb, vezető kenyérmúzeumát
Az ulmi Kenyérkultúra Múzeuma 1955 óta foglalkozik a kenyértörténet feldolgozásával. A múzeum kutatási területe felöleli az ipartörténet, a művészettörténet területét, de foglalkozik a kenyér mindennapjainkat betöltő szerepének kialakulásával, fejlődésével és a kenyér hiányában fellépő éhezés kultúránkra és szociális érzékenységünkre gyakorolt hatásaival is.
Egy ilyen múzeumot, csak egy nagyon sokat átélő és nagyon gazdag, de a gazdagságát a köz javára fordítani szándékozó, ugyanakkor felelősen gondolkodó család képes létrehozni.
Az Eiselen családról van szó. A vegyi üzemet működtető kémikus család, mint adalékgyártó került kapcsolatba a sütőiparral. Tudás adta vagyon, majd a háborút jellemző kegyetlen éhezés döbbentette rá a családot a kenyér igazi szerepére.
A hatalmas vagyon jelentős részét alapítványba helyezte a család. Az Eiselen alapítvány lényege olyan világméretű kutatások indítása, amely kietlen területeken biztosíthat életfeltételeket. Nem ad pénzt az éhezőknek, mert annak sorsa kifürkészhetetlen. Kutatást indít, így lesz Afrikában búzatermelés, napenergiával működő sütőkemence, sivatagi vízszivattyú.
Sorolhatnám, de most az ulmi Kenyér-kultúra Múzeumát szeretném bemutatni, melyet az Eiselen-alapítvány működtet, végeztet régészeti kutatásokat, támogat egyetemi tanulmányokat, sőt szakkönyvkiadást is finanszíroz.
E német kisvárosnak sok a magyar kapcsolata, svábok ezrei érkeztek onnan, új hazát építeni, aztán az ismert történelmi körülmények miatt visszatelepültek s újból beilleszkedtek.
Itt a magyarokat szívesen fogadják, ez a nyitottság várja a pékeket az ulmi Kenyérmúzeumban. A Kenyérkultúra Múzeuma a világ összes szakmai gyűjteményének, múzeumának azáltal ad segítséget, hogy rendelkezésre bocsátja múzeológiai rendszerét, írásos anyagokkal segíti a kiállítások megvalósítását, kutatási lehetőséget nyújt a muzeológusoknak.
A Múzeum alapelve
A kenyér 6000 éve része az ember történetének. A kenyér az emberiség legnagyobb értéke, elválaszthatatlan része a civilizációnak, létünknek és kultúránknak. A kenyér hiánya éhezést jelent. Még ma is naponta 40 000 halnak éhen. A kenyér jelentőségének dokumentálása érdekében Dr. h.c. Willy Eiselen (1896 - 1981) és fia, Dr. Hermann Eiselen (született: 1926) 1952 óta mindent gyűjt, ami a kenyér témakörével összefügg.
A gyűjtemény
A Kenyérkultúra Múzeuma, az egykori Német Kenyérmúzeum, a világ első kenyérmúzeuma 1955-ben létesült. Mára a gyűjtemény 14 000 tárgyból és művészeti alkotásból áll, ebből 700 az állandó kiállítás része. Ezekkel bemutathatók a kenyérkészítés tárgyai, valamint a kenyérrel kapcsolatos művészetek jellemzői, továbbá a kenyér szociális jelentősége, és a hiányában fellépő éhezés. A kenyér, mint napi friss élelmiszerünk, nem kiállítható tárgy.
A szakmai könyvtár, 6000 könyve és az archivum fontos része a Kenyérkultúra Múzeum gyűjteményének, mely az Eiselen-család által létrehozott alapítvány tulajdona. Az alapítvány ezenkívül tudományos kutatásokat finanszíroz a világon létező éhezés enyhítése céljából.
Rendezvények
Évente 3-4 időszaki kiállítás nyílik, melyekhez vezetés, előadások és kísérő programok csatlakoznak. Október első vasárnapján hagyományos aratási hálaadó rendezvény van. Húsvétkor és karácsonykor sütési bemutatót tartanak felnőtteknek és gyerekeknek.
Különlegességek
A Múzeum földszintjén a kenyér-információs-rendszer BRIS ( BRot-Informations-System) fogadja a látogatókat, mely a kenyérrel kapcsolatos kérdésekre ad választ. A médium teremben "Hosszú út a kenyérig" című video-film tekinthető meg.
A Múzeum a Sóházban található. Az 1592-ben épült sóházban 1991 óta működik a Kenyérkultúra Múzeuma. Gabonából kenyér lesz. Búza, tönköly, rozs, a kenyérgabonák. Ha elkészült a kenyér, a pék egy tülökbe fújt.
Az ember mintegy 10 000 éve termeszt gabonát. A Múzeum első emeletén a gabonatermesztés változásait lehet nyomon követni. A kisplasztikai galéria és Pieter Brueghel, a francia impresszionisták, a német realisták és expresszionista festők képei mutatják be a paraszti munkafolyamatokat; a vetést, az aratást, a cséplést.
Szél, víz és más módszerek a gabona őrléséhez:
Az egyszerű őrlőkő vagy a vízimalom modellje, egy hengerszék valamint egy modern malomüzem őrlési diagrammja szemlélteti a gabona őrlésének változásait.
Lapkenyér, lyukas kenyér, baguette...
A kenyérnek változatos alakja volt. Az európai kenyérsütés 6000 éves története a sütőeszközök, kemencék technikatörténeti fejlődését is jelenti. A kenyér pékboltokban közvetlenül, vagy kosarakban kereskedők által jutott a fogyasztókhoz.
A művészek életképeket és a pékek munkáját idillikus, vagy realisztikus ábrázolásban mutatták be.
Pékjelvények; perec, ágaskodó oroszlánok...
A középkori városokban kifejlődött a kézműves kisipar. A pékek és molnárok céhei fontos szerepet töltöttek be; ellenőrizték a minőséget, felügyelték a képzést, gondoskodtak az özvegyekről és árvákról, hiszen nem volt még segélyezési rendszer. Céhládák, oklevelek, céhjelvények pereccel vagy a molnároknál vízkerékkel jelezték a céhhez tartozást.
Az ember és a kenyér
A kenyérnek nélkülözhetetlen szerepe van az emberi létben; kultúrában, civilizációban. A kenyér az élet szimbóluma. A keresztény-zsidó hitvilágot is ábrázoló táblaképek, grafikák segítségével ismerhetjük meg, ugyanúgy, mint a sabbat és pesach-ünnephez tartozó tárgyakat. Az ó- és új Testamentumot is nyomon követhetjük.
Kenyérínség - éhezés
Hosszú ideig a kenyérínség egyenlő volt az éhezéssel. Az éhezést nemcsak a kedvezőtlen időjárás miatti terméshiány, hanem az ember is okozta, háborúkkal, kizsákmányolással. A kiállítás az éhezést az óegyiptomi birodalomtól a mai világélelmezési helyzetig dolgozza fel.
Ottjártunkkor a számok tanulsága szerint 6.552.288.910 ember élt a földön, 2006. július 5-én 14 óra 32 perckor.
Az éhezés ábrázolása a művészeknél is megjelenik. Az alkotók skálája rendkívül széles; Georg Flegel és Franz Francken, Ernst Barlach, Max Beckmann és Käthe Kollwitz, Pablo Picasso, Salvador Dalí, Man Ray, Joseph Beuys, Markus Lüpertz, és mások.