Előfordulás a régión belül: Győr-Moson-Sop­ron megye, Győr és vidéke
Általános besorolás: péksütemény Külünleges, egyedi jellemzők: a hagyomá­nyos vizes zsemlétől eltérően ma tejes tésztából készül, különleges alakúra formázott.

Leírás

A győri páros zsemle két, egymással kis felületen érintkező zsemle, mintha két darab kb. 8-10 cm átmérőjű, 5-6 cm magas, domború, kerek zsemle összeforrt volna. Felülete fényes, sima, sárgásbar­na színű. Bélzete egyenletesen apró lyukacsú, rugalmas. Íze kellemes, tejes aromájú. Tömege 86-90 g/db.

Összetétele: búza finomliszt, tejpor (korábban tej), élesztő, margarin (korábban vaj), cukor, só.

Történet

A zsemle szó német eredetű, bajor-osztrák kap­csolatokkal rendelkezik a magyar nyelvben; nem véletlen, hogy a német polgári lakosságú városokban 1395 óta ismert. A XV. század ele­jén a Budai Jogkönyv már megkülönböztette a zsemlét a finom kenyértől. Mátyás király felesége, Beatrix az olaszos fehér zsemléket kedvelte. 1430 és 1450 között a bécsi Udvari Kártyán már zsemlét cipelő pékinast ábrá­zoltak. 1484-ben Székesfehérvárott egy Zsem­lesütő utcanév jelezte az itteni pékek munkáját, 1487-ben pedig Zsemlesütő Gáspár családi név is jelezte a pékek közti megkülönböztetést. A nyugat-magyarországi, alsó-ausztriai vándor­utat bejáró péklegények valószínűleg délnémet, osztrák területekről hozták Magyarországra a középkor végén a páros vagy ikerzsemle süté­sének kétféle módját.

A vizes, könnyű változatot a pékmesterek céh­remeknek is készítették, ellentétben a nehe­zebb, vajas, tejes süteménnyel. Készítésére közelebbi történeti adat alig található. Már a pékcéhek idejében "Zwilling Semmel" névvel illették az ilyen fajta zsemléket, ezek a céhek szimbólumai között is megtalálhatók voltak, többek között pecséten, tányéron stb. A soproni pékcéh 1658-ból való ónkannáján - a céhet hirdető termékként - már megtalálható a kettős zsemle, 1666-ból, a mészkőből készült pékcí­meren ágaskodó oroszlán hátsó lába alatt szin­tén, 1721-ből a céh habán tányérján, majd egy 1749-es pékcímeren, egy 1772. évi tányéron és a céh 1777-ből származó céhládáján.

A nyugat-magyarországi városokban, a német hatásra megjelent páros zsemle kedvelt pékter­mék volt. Egy győri, 1815-ből származó céhcé­géren is ábrázolták.

Felhasználás

A győri páros zsemle kávé, tea mellé reggelire, uzsonnára fogyasztható péksütemény és kiváló szendvicsalap.

Hagyományőrző népi rendezvényeken, ünne­peken, kiállításokon kínálják a régióban. A szend­vicsalapok választékbővítéseként - mint külön­legesség - a régión kívülre is egyre több helyre eljut az országban, elsősorban a fővárosba.

Szakmai fogások

A szükséges anyagokból (liszt, víz, élesztő, só, margarin, tejpor, cukor) szokásos eljárással összeállítják a tésztát. 50-60 perces érés után osztógéppel l02 g-os darabokra osztják, göm­bölyítik. A győri páros zsemle alakformázása gyakorlott szakmai kezekkel történik úgy, hogy a felgömbölyített tésztát rövid pihentetés után a tészta közepére helyezett jobb tenyér élével addig görgetik, amíg a tészta két, egymással még összefüggő gömbbé nem alakul. A két kis gömböt a pékek ujjaikkal gyengéden egymás­hoz nyomják, majd az elkészített zsemlefor­mákat felső, domború részükkel lefelé a kelesz­tő ládába helyezik, ahol 50-60 percig kelesztik. Ennek befejeztével a páros zsemléket meg­fordítva, varrattal lefelé vetik a sütőkemencébe. Fontos a termék sütés előtti felületi nedvesítése és gőzzel telített sütőtérben való sütése.

A kisült terméket kihűlés után csomagolatlanul, darabonként, frissen árulják a pékségek szak­boltjaiban, vagy rekeszekben szállítják a meg­rendelés helyére.

Gazdasági adatok

Rendszeres, folyamatos gyártás nincs a termék­ből. A régió kis pékségeiben a jelentős kézi munka miatt ma már leginkább csak alkal­makra, külön rendelésre készítik. Három-négy termelő vállal időszakos megrendeléseket.

A termelés mennyiségét a régióban csak be­csülni lehet, kb. 50-60 ezer db évente.